AZ EMBERÉLET SZENTSÉGE

Az emberiség földi életével - mert itt születik ugyan, de nem innen ered - egykorúak az ősi ismeretek, amelyek mindig megújulni képes alakzatok, úgymint az őstörténet, a vallásbölcselet, a pszichológia, a természetgyógyászat és mindennek a megőrzése, közvetítése és közzététele; a média és annak kései, az igazsághoz igazodó tudománya. Mindezek az ember megvallás-történetének gazdag tudásformái, s amíg ember él a földön, minden változással egyetemben értékesek és érvényesek lesznek.

Mert mérhetetlenül több a láthatatlan világ, mely bennünk, velünk és általunk is működik, mint a látható, amely telve van űrrel, igazsággal, erőkkel és átalakulással, aminek a mélysége már alig látható. Ami mögött viszont a világ által eltakart végső valóság, a láthatatlan örökség sorsa húzódik a létezés örökkévalóságában.

Éppen ezért tudni a világban a helyünket és dolgunkat, ismerni a csillagokat, mint eredetünket, kimondani az igazságot, tanítani az embert és gyógyítani a lelket-testet, mindebben meglátni és láttatni a fényt, amely alkot, közvetít, üzen és gyarapít: lehet-e ennél nemesebb tette a földön az értelmes magyar életnek?

A Kárpát-hazában és azon is túl.

Mert az e világban élők a szenvedés, az öregség, a betegség és a halál miatt, bizonyos idő múltán mindennek a valóságos okát, s az életben mindennek az értelmét keresik. Mindebben örökségként segítenünk kell egymáson és - a reánk bízottak révén - a világon, miközben a létező ember mindig magát a láthatatlant kutatja tovább, a létezést kérdi és a létet faggatja abbahagyhatatlanul...

Így élte és tette mindezt fáradhatatlanul a buddhizmus egyetlen nyugati szentje -
Kőrösi Csoma Sándor.